Psalms 110

Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat. ^a1Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben. 2Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala. ^b 3De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket. ^c 4Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok. ^d 5És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára. 6Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért! 7És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében! ^e